A téli szeretet ünnepek közeledtével a legtöbb ember átáll „hívő keresztény” üzemmódba.

Igen durva, profán ez a kijelentés, és előre bocsájtom, hogy nem szándékom senki hitét, meggyőződését kétségbe vonni, megkérdőjelezni, és még kevésbé sértő lenni bárki hitével szemben.

Nem tudom van-e ilyen felmérés, de mint fentebb említettem én úgy észleltem (és meggyőződésem, hogy nem csak én), hogy az évnek ennek az időszakában spirituálisabbá válunk mint egyébként.

Az Advent „a várakozás időszaka” az egyetemes keresztény hit szerint. Ez az az időszak amely megelőzi Krisztus születését… mondjuk mi keresztények. Ha eddig nem is voltunk a legjobbak és elmulasztottunk egyes dolgokat, belépve az advent időszakába mindannyian megpróbálunk jobbakká válni, és várunk valamire, például a „megtisztulásra”.

advent1

Mert hát „bűnben fogattatunk…” szól a keresztény tanítás, és most megpróbálom megfogalmazni miben hiszek én. Azaz mi az én hitem?

Úgy fogalmaznék, hogy „a református keresztyén egyház tagja vagyok”. Ám ezzel körülbelül ennyi az amiben hasonlítok a többi emberhez, aki bármelyik keresztény egyház tajának mondja magát.

Hiszem, hogy van egy mindennél és mindenkinél nagyobb erő, amelyben egyesek a Krisna és Buddhizmus Isteneit, a Muszlimok Allahot, más vallások meg más Istenségeket tisztelnek. Mi keresztények egyszerűen úgy emlegetjük őt, mint „az Úr” vagy „a mi Istenünk”.

Sokszor halljuk istentiszteleteken, hogy „szeresd felebarátodat mint önmagadat… …és szeresd az Úrat”, ugyanakkor a Biblia azt írja, hogy „az Úr lelke van minden földi teremtményben”, és ez által minden emberben is, és bármennyire is rosszakká váltunk a „bűnbeesés” után, mégis Isten ott van minden emberben. Így hát első sorban egymást kell szeressük mi emberek, és egymáshoz kell jók legyünk. Ezáltal mutatjuk ki szeretetünket az „Úr” felé, és ez által szeretjük őt. Ezt hiszem és vallom én!

advent4

Míg a modern tudományos felfogásom azt sugallja, hogy a Bibliát is emberek írták. Sőt átírták, lefordították, és most már bizonyított tény, hogy sok eredeti rész nem került bele a Szentírásba. És mégis van benne valami… misztikus még számomra is.

Sok vérengzést elkövettek már „keresztények” az olyan „szentemberek” buzdítására, akik a Bibliát a fejük fölé tartva és egy-egy kiragadod szövegrészre hivatkozva kérték ezt. Ugyanakkor én olvastam a Bibliát és sehol sem láttam, hogy azt kérné tőlünk, hogy eltiporjuk, megöljük azt, aki nem osztja hitünket vallásunkat, vagy akár elvünket.

A különböző emberek, lelkészek, hittanítók magyarázzák különféleképpen, ki-ki a maga módján, többségükben jó szándékkal, de sajnos akad néhány „hamis próféta” is, akik konfliktusokat, rosszabb esetben véres háborúkat szítanak az emberek vak hitére alapozva.

 

Ugyanezt látjuk napjainkban, amikor egyes radikális iszlám vallási vezetők „dzsihádot” (szent háborút) hirdettek a nyugati, keresztény kultúrák, emberek ellen. Ennek egy tragikus példája az, ami nemrég történt Párizsban, és még sajnos számos ilyen terror akció volt az elmúlt időszakban.

Ezt azonban nem kell az iszlám vallás rovására írni, mint ahogy a keresztes háborúkat, inkvizíciókat, és más úgynevezett keresztények által elkövetett vérengzéseket sem kell az egész kereszténység rovására írni.

Hiszem, hogy meg kell tanulnunk, megismerni, értékelni, és szeretni egymást mi emberek mindannyian. Elfogadni egymás hibáit, és nem felróni azokat, hanem tehetségünk szerint segíteni egymásnak jobb embernek lenni. Hitem szerint ezzel kerülünk majd közelebb Istenhez.

Ez az a jó amire én várok, így az advent időszakában.

Ifj: Kovács Árpád