Advent 4. vasárnapja (A év)

"Urunk, Istenünk érkezik: ő a dicsőség királya."

Ádventi készületed csúcspontjához közeledik.

Isten felfoghatatlanságából származnak a legnehezebb próbatételek. De ezeknek a legnagyobb a jutalma is. A 65. zsoltárban erről olvasunk: Minket, Isten, igazán próbára tettél, tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás. Vadfogó hálóba tereltél bennünket, hátunkra súlyos terheket raktál. Embereket ültettél nyakunkra, tűzön és vízen kellett átgázolnunk, míg végül is enyhülést engedtél.

Három ilyen próbatételről olvasunk a mai olvasmányokban. Kettőről nyíltan, egyről burkoltan. Az első nyílt próbatétel az Ákáznak szóló prófécia.

A jövendölés, amit Izajás próféta könyvéből olvastunk, történetileg Júda fiatal királyának szól, akit Damaszkusz királyai be akartak vonni az asszír király elleni koalícióba. Ő erre hajlamosnak mutatkozik. Csak emberi szinten akarja megoldani a jelentkező problémákat. Erre mondja el Izajás messiási jövendölését. A király politikai kapcsolataiban bízott. A válaszként kapott jövendölés lényege ez: “Istenben bízz, ne az emberileg kiszámítható koalíciókban és jövőben!”

Ez a jövendölése ma is aktuális, hiszen mindnyájunkat kísért, hogy magunk biztosítsunk a jövőnket. Igaz, ez Istentől ránk bízott feladatunk is. De hány ember ennek a jövőről való gondoskodásnak a görcsében él. Állandóan ezen törik a fejüket, ezen töprengenek, emiatt megy tönkre egészségük, emiatt lépnek le a tisztesség útjáról is. Emberhez méltó jövőt, biztonságot első helyen az Istennel kötött szövetségtől, a vele való helyes viszonyból, a gondviselésre való ráhagyatkozásból kapunk.

„Ezért az Úr maga fog nektek jelt adni: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” Az angyal köszöntése váratlan volt, próbatétel volt Máriának is. De ő rövid habozás után igent mondott. Ugyan nem értem, hogy hogyan, mert ilyen még nem volt, hogy egy gyermek apa nélkül szülessék, de Istennek minden lehetséges.

A Megváltó születése – „ellenjel”, mely kizökkent minket világunkból. Nem élhetünk tétlenségben, munkálkodnunk kell, de nem nekünk kell megoldani életünket. A megoldás Istennél van, tőle kell elkérnünk, tőle kell kiimádkoznunk. Azzal a Szűzzel kell a legmélyebb kapcsolatba lépnünk, aki maga is kiállva a hit próbáját, más módon vár gyermeket, ahogyan azt az emberek megszokták.

Isten nem úgy lép be a világunkba, ahogyan azt elvárnánk. Ezt a próbatétel Józsefnek, ennek az igaz embernek is át kellett élnie. Sok álmatlan éjszakájába, töprengésébe került, amíg szembesült Isten életébe való belépésével. Bizonyára többet öregedett azokban a napokban, amikor szembesült azzal, hogy Mária gyermeket vár, és hogy nem ő a gyermek apja. Neki is megismétli Isten álmában az Ákáznak szóló próféciát. És József többé nem nyugtalankodik, nem rágja magát. Mivel igaz ember volt, nem kételkedett tovább Isten cselekvésmódjában, és szavában. Magához veszi Máriát, megtartják az esküvőt, és elkezdődik a Szentcsalád boldog élete most már a gyermek jelenlétében, a mindhármuk részéről kimondott igennel.

Isten felfoghatatlanságából származnak a legnehezebb próbatételek. De ezeknek a legnagyobb a jutalma is.

Hányszor enged meg Isten olyan próbatételeket az életben, amelyekbe úgy érezzük, belepusztulunk. De ha hűségesek maradunk, kiálljuk ezeket a próbákat, nagy lesz a jutalmunk, megerősödve kerülünk ki belőlük, stabilabb, megbízhatóbb lesz a szeretetünk, sugárzóbb lesz a lényünk.

Kérjük Istent és a mai olvasmányok szentjeit, Jézust és Máriát, és Józsefet, hogy legyenek mellettünk a próbák idején, hogy az ő példájukra mi is helyt állhassunk, hűségesek maradjunk, és kimondjuk a saját igenünket. „Ugyan nem értelek Uram, de legyen meg a te szent akaratod, mert így van ez jól.”


http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/2013-12-21-18-55-13