http://www.meska.hu/img/product/original/n/o/noeldecor_product_78736_121113013353_1.jpg


 

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!


Advent időszakában minden vasárnap valami  nagyon fontos dolog történik: eljön hozzánk  egy-egy angyal.
Az első vasárnap angyala kék köpenyébe burkolózva leszáll az égből. Miért teszi ezt? Hogy közelebb kerüljön az emberekhez. A legtöbb ember észre sem veszi Őt, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját, és megértik az üzenetet, amit a kék köpenyes angyal hozott. Ez az üzenet a szeretetről, a türelemről, a várakozásról szól, és arról, hogy kezdhetjük öltöztetni a szívünket az ünnepre.





Az advent az ünnepekre való ráhangolódás,  a közös készülődés ideje. Ma kell  meggyújtani az adventi koszorún az első  gyertyát.
Az első adventi koszorút 1860-ban, a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor készítette. Egy kör alakú, abroncsos csilláron minden nap eggyel több gyertyát helyezett el, ezzel jelezve az idő múlását karácsonyig.
Ma már fenyőkoszorúval díszítjük az otthonunkat, és négy gyertyával jelképezzük a négy adventi vasárnapot.





Advent idején vásároljuk az ajándékokat,  amelyekkel karácsonykor örömet szerzünk szeretteinknek.  Van egy olyan ajándék, amelyből bármennyit  adunk vagy kapunk, soha nem elég, soha  nem fogy el, és soha nem unjuk meg.  Ez a szeretetünk kifejezése. Advent idején  mutasd meg minden nap a szeretetedet!


Mindenkinek minden nap jár egy mosoly, egy simogatás, és egy szeretlek szó!

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok?
Ha  nagyjából rendben mennek a dolgaim,  sokszor elfelejtek beszélgetni Veled.
Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha  kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik  a számon, szinte észrevétlenül: Istenem,  add, hogy…
Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd  meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg,  hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak  magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik  eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi  fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a  karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen  hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb  legyen az ünnepünk.

Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza  nekünk a dió és alma öröméből egy  kicsit!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni  a gyerekeink álomittas szuszogásában, add,  hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni,  ha úgy esik jól. Hogy néha meg  tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és  ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető,  sikerorientált, manipulált géplények vagyunk,  hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek,  akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk  során.
Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni  bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz  körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami  fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát  - ember módon, emberien. Szabadíts meg  minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől,  acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban,
Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán,  hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled  való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Bocsásd meg a vétkeinket, és add,  hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindnyájunknak, Uram!
ÁMEN!