Gerzsenyi Sándor: Meditáció

Milyen nagy méltóságban részesültem,
Hogy már gyermekként gyermekeddé lettem!

Felvettem akkor hófehér ruhámat,
És elindultam serényen utánad.

Az úton sűrű homály volt előttem,
De Pünkösd napján hírnököddé lettem.

Azóta prédikálom szent Igédet,
És ezzel telt, és ezzel múlt az élet.

A szívem lassul, hangom halkra fordul,
Tudod, Uram, mi volt jó, s mi ment rosszul.

Ha mindent hiba nélkül tettem volna,
Úgy sem lennék, csak haszontalan szolga.

Ha eljön a nap, s mostmár egyre várom,
Szólj néhány jó szót mellettem, Királyom!